jó barátom sötét árny
betérek egy szóra hozzád
az elmúlt hosszú éjszakán
álmomban egy látomás ült rám
nem ereszt azóta sem, belém fúrta karjait,
mint mindig,
a lopakodó csönd.
hiába futottam álmok után
szűk utcák sötét hajnalán
karcsú lámpák szórták a fényt
kerülem a nyirkos hűvös szélt
szemem előtt örvénylett a karcsú, fehér fény
s elültek rég
a csend hangjai.
a sikos fényben láttam
ezreket, vagy többet is tán
kik szóltak, de nem beszéltek
hallgattak és nem zenéltek
énekeltek de nem daloltak soha még
igazán,
ömlött rég, a csend.
balgák mit sem tudtok
kiáltottam s a csend nőtt tovább
figyeljetek mit mondok
fogjátok kezem mit kinyújtok
de szavaim csak kopogtak mint az eső,
s zuhantak, mint a csend.
imádkoztak, letérdeltek
az izzó fényhez, mit emeltek
majd mondták mind
egyszerre és hangosan
a próféták dörgő szava
szól a földalatti vonaton,
az ablakon,
s elér a csend hangjához.
fordította Gaál György István