The Sound of Silence [Hungarian translation]

Heló sötétség, öreg barátom

Eljöttem újra beszélgetni veled

Mert egy látomás lassan kúszik

Balra vetődik míg aludtam

És a látomás ami az elmémbe vetett

Azóta is marad

Benne a csend hangjai

Nyugtalan álmaimban egyedül sétálok

Szűk macskaköves utcák

Egy utcai lámpa fénye alatt

A gallérom hideg és nyirkos

Mikor a szemem átdöfi a neon fény villanása

Ahogy az éj megbotlik

És megérinti a csend hangja

És a meztelen fényben látom

Tízezer ember, talán több

Emberek társalognak beszéd nélkül

Emberek hallanak hallgatás nélkül

Emberek írnak dalokat amiket sosem fognak megosztani

És senki nem meri

Megzavarni a csend hangját

Bolondok, mondom, nem tudjátok

A csend növekszik mint a rák

Halljátok a szavaim ahogy tanítanék

Fogjátok a karjaim ahogy kinyújtanám

De a szavaim, mint a csendes esőcseppek hullanak

és visszhangzanak a csend kútjaiban

Aztán az emberek meghajoltak és imádkoztak

A neonfényű Istenhez akit teremtettek

Aztán kihunyt a figyelmeztető jel

És a szavak amiket megformált

És a jel azt mondta:

"A próféták szavai

Felírva a metró falaira meg

A bérház csarnokokban

És suttogják a csend hangjait"