The Snake [Hungarian translation]

Egy reggelen úton munkába,

a tó melletti ösvényen

egy jólelkű hölgy

megpillantott egy ridegő kígyót.

Szép színű bőrét mind

belepte a fagyos harmat.

"No lám", csattant föl,

"Befogadlak és gondodat

fogom viselni".

        "Fogadj be, ó gyöngéd hölgy",

        fogadj be, isten szerelmére,

        fogadj be, gyöngéd hölgy",

        sóhajtotta a kígyó.

Betakarta jó kényelmesen

egy selyemkendőbe,

aztán a kandalló mellé tette

némi mézzel és tejjel együtt.

Már sietett is haza

aznap este munkából.

Amint hazaért

azt találta a szép kígyó

amit befogadott feléledt.

        "Fogadj be, ó gyöngéd hölgy",

        fogadj be, isten szerelmére,

        fogadj be, gyöngéd hölgy",

        sóhajtotta a kígyó.

Ekkor a kebléhez szorította,

"Oly szép vagy", csattant föl,

"De ha nem hoztalak volna el,

mostanra már elpusztultál volna".

A gyönyörű bőrét simogatta aztán

puszilgatta és szorosan fogta,

de hálaadás helyett,

az a kígyó könyörtelenül megmarta.

        "Fogadj be, ó gyöngéd hölgy",

        fogadj be, isten szerelmére,

        fogadj be, gyöngéd hölgy",

        sóhajtotta a kígyó.

"Megmentettelek", csattant föl a hölgy

"És te megmartál, jóságos ég miért?

Tudhatod hogy mérges a marásod

és emiatt meg fogok halni".

"Ó, fogd be butuska hölgy",

mondta a hüllő vigyorogva.

"Piszkosul tudtad mielőtt befogadtál

hogy kígyó vagyok."

        "Fogadj be, ó gyöngéd hölgy",

        fogadj be, isten szerelmére,

        fogadj be, gyöngéd hölgy",

        sóhajtotta a kígyó.

        sóhajtotta a kígyó.