Egész nap a part mentén sétáltam
Arra teremttettem hogy szeresselek
Alkoholba fojtom a bánatom
Hogyan érezhetnél te is ugyanígy?
A lábaim több lépést már nem tesznek
Ezért úgy hiszem tudnod kell az igazat
Azon tűnődöm, mire születtem
Ha nem arra, hogy veled legyek
Azt kívánom bárcsak itt lennél a parton
Hogy együtt felépíthessünk valami újat
Vajon miért vagyok ennyire biztos ebben
Semmi sem erősebb mint te és én
Most a színpad ajtajának támaszkodom
Ahogy ezeket a sorokat neked írom
Te már nem emlékszel többé
A csókokra emelyeket tőled loptam
A napjaimat most nélküled töltöm
És az ég már nem olyan kék mint volt
Mert minden egyes nappal egyre jobban szeretlek
Hogyan érezhetnél te is ugyanígy?
Az életem csordultig telt borral és arannyal
De semmit sem ér mindez nélküled
Ahogyan az ágyam éjjel, úgy a szívem is jéghideg
Mostmár tudod, hogy mindig is szerettelek