Leereszkedtem a Sínai hegyről
Elbocsátották a pompáját a gazemberek hordáján
Annak érdekében,hogy védelmet nyújtson ott ahol nincs megváltó fény
Egyetlen sugár vezetett az élettömegbe
Ó édes Salóme szólítalak téged
Hozd ki a szörnyű felajánlásodat
A szerelmed nélkül
annyira hiányos
Ronts meg engem a méltóságoddal
A pokol mámorában elrothadok
Szétbomolok,szétválok, esek szét
Tiéd vagyok
az Eufória alatt
A leghalványabb szeszélynél, felnyársalnák a napot
És így a bennem lévő bárány lett a farkas az emberben
Én vagyok a légy aki lerepült a bárkáról
A gondolataim olyanok mint a rovarok
A Kurválkodás isten sértés
Már unom a kozmoszt kedves régi ellenségem
Ez az univerzum soha nem volt elég
Kénytelen vagyok felszabadítani az élet tavaszát
Amikor a gát megszakad, akkor kiömlik a jégàradat
A pokol mámorában elrothadok
Szétbomolok,szétválok, esek szét
Tiéd vagyok
az Eufória alatt
Kárhozat agyagából készítem a glóriám
Íme az én üdvösség profánom
Egy hazugság szüleménye
Elíntéli a leselkedést
tagadásban él
borzongott még...
Én vagyok a nagyszerű lázadás
Milton sírja alatt lakom
A bűneimért nem nem kérek bocsánatot
Nincs bűntudat,nincs indok, megváltó, vagy szégyen