Néhányan azt mondják, a szerelem egy folyó,
Megfojtja a lágy nádat.
Néhányan azt mondják, a szerelem egy borotva,
Hagyja, hogy lelked vérezzen.
Néhányan azt mondják, a szerelem egyfajta éhség,
Egy végtelen, sajgó szükséglet.
Én azt mondom, a szerelem egy virág,
És te csak egy mag vagy.
Az a szív, mely fél attól, hogy összetörik,
Sosem tanul meg táncolni.
Az az álom, mely fél az ébredéstől,
Sosem ragadja meg a lehetőséget.
Az egyetlen, ki nem fog elvenni,
Ki úgy tűnik, nem tud adni,
És a lélek, mely fél a haláltól,
Sosem tanul meg élni.
Mikor az éjjel túl magányos volt,
És az út túl hosszú,
És te úgy hitted, a szerelem
Csak a szerencséseké és az erőseké.
Csak emlékezz, hogy télen,
Mélyen a keserű hó alatt
Fekszik egy mag a Nap szerelmével átitatva,
És tavasszal rózsává válik.