Néhányan azt mondják, a szerelem egy folyó,
Mely megfojtja a lágy nádat.
Néhányan azt mondják, a szerelem egy borotva,
Mely lelked vérezni hagyja.
Néhányan azt mondják, a szerelem éhség,
És végtelen, fájó szükség.
Én azt mondom, a szerelem virág,
És te csak a vetőmag vagy.
Ez a szív fél, hogy összetörik,
Hogy sosem tanul meg táncolni,
Ez az álom fél az ébredéstől,
Hogy sosem él a lehetőséggel.
Ez az egyetlen, kit nem rebolnak majd el,
Az egyetlen, ki nem tűnik úgy, hogy feladja,
Az a lélek fél a haldoklástól,
Mely sosem tanult meg élni.
Mikor az éjszaka túl magányos volt,
És az út túl hosszú,
És mikor azt hiszed a szerelem csak
A szerencséseké és az erőseké,
Csak emlékezz, hogy télen,
Mélyen a keserű hó alatt
Fekszik egy mag, mit a Nap szeretete
Tavasszal rózsává változtat!