Egy folyó partján állok
Aminek a vize nem folyik
de minden elképzelhető
méregtől bugyog
És utcalámpák sugarában állok
De az örömteli fény, érzem
Úgy rémít, hogy elképzelni is nehéz
Lent, az árnyékok között
És az erőszaktól való perverz félelem
Az arcokra fagyasztja a mosolyt.
Egyszerű igazságot
zúgnak a harangok:
Ez nem egy véletlen rendszerhiba
Bizony, ez az út a pokolba visz.
És minden út jószándékkal van kövezve,
És te semmit sem tehetsz
Apró papírfecnik mind csupán
Amik szerteszét szállnak a kezedből
Figyelj nagyon, és nézd meg jól
Mi jön itt szembe veled
Gyorsan kell tanulnod a leckét
És jól vésd az eszedbe:
Ez az autópálya fölfelé sosem megy
Bizony, ez az út a pokolba visz.