[A büszke]
Hová tűnt minden hős?
Értünk ontották vérüket
Még kitart a halkuló altatónk
Félek, mikor véget ér, minden hang elnémul
Hogy tudhatnánk
Ha egy pillantás a fal árnyán túl
Felszabadíthatja a lelkünket
Az erkölcsből riadva folytatjuk
Míg a hazugság szonátáit hallgatjuk
Virágzásunk beárnyékolta - folytatjuk
Mikor az emberi tudatlanság alábbhagy
Maguk mögött hagytak minket, és gőgünk megtört
Azt mondták, legyünk büszkék
Ám mint egy rovar, kirajzunk a fényre
És kőrözünk az igazság sugarában
Hogy tudhatnánk
Ha egy pillantás a fal árnyán túl
Felszabadíthatja a lelkünket
Az erkölcsből riadva folytatjuk
Míg a hazugság szonátáit hallgatjuk
Virágzásunk beárnyékolta - folytatjuk
Mikor az emberi tudatlanság alábbhagy
Én te vagyok
Te én vagyok
Érezd a hálát
Felszabadítalak
Én vagyok az uralkodó
[A megtört]
Még tanulok kúszni
Elutasítva az összeomlást
Idővel újra felállok
Meztelenre csupaszodva
Megtagadom a feladást
Nem törheted újra össze a szívem
De próbálok
Egyre próbálkozom
És meghalnék a megbocsátásért
Csak az számít, ami ezután lesz
De próbálok
Egyre próbálkozom
És meghalnék a megbocsátásért
Én te vagyok
Te én vagyok
Az erkölcsből riadva folytatjuk
Míg a hazugság szonátáit hallgatjuk
Virágzásunk beárnyékolta - folytatjuk
Mikor az emberi tudatlanság alábbhagy