The Poet and the Muse [Hungarian translation]

Van egy régi mese, amit rejtély leng körül, a költő Tomról és múzsájáról

És egy varázslatos tóról, ami életet adott a költő minden szavának

A múzsa volt a boldogsága, és kegyéről verselt

És mesélt neki kincsekről a mély, fekete hullámok alatt

Míg egy mozdulatlan hajnalon a reggeli homályban

A múzsa lement a folyóhoz, s a hullámok közt megfulladt.

És most, ha azt szeretnéd, hogy szerelmed szabad legyen

Kelleni fog a boszorkány házának kulcsa

Keresd meg a fény asszonyát, ki beleőrült az éjbe

Így tudod megváltoztatni sorsod

A költő lejött a tóhoz, hogy kedvesét hívja

Amikor nem kapott választ, félelem töltötte el

Hiába kereste elveszett kincsét, és túl korán este lett

Csak a saját visszhangja válaszolt hívó szavára

És amikor megesküdött, hogy visszahozza szerelmét saját meséi által

Rémálmok mozdultak meg a tó sötétjében.

És most, ha azt szeretnéd, hogy szerelmed szabad legyen

Kelleni fog a boszorkány házának kulcsa

Keresd meg a fény asszonyát, ki még mindig az éjben tombol

Így tudod megváltoztatni sorsod

Az éjszaka közepén jött el hozzá, sötétséggel szemében

Gyászruhában, édes szavakat öltve álcának

Ő szó nélkül befogadta, látva gyászos hibáját

És a tó mélyén mindkettőjüket örök csöndre eskette

Egy rejtély ami marad, hogy ez igaz-e, vagy csak egy álom

Mert azt mondják, holdtalan éjszakákon talán még mindig itt kísértenek