Egy hete nem aludtam már,
Az ágyam koporsómmá vált,
Nem tudok lélegezni, nem tudok beszélni,
A fejem, akár egy bomba, még mindig várok,
Vedd el a szívem és vedd el a lelkem,
Többé már nincs rájuk szükségem.
Az egyetlen, akit szeretek
Lesújt rám, térdre kényszerít,
Az egyetlen, akit szeretek
Belefojt álmaimba,
Az egyetlen, akit szeretek
Újra és újra
A mélybe ránt engem.
Hipnotizálva az éjszaka által,
Csendesen mellém emelkedik,
Üresség, a nagy semmi
Lyukat éget belém.
Vedd el hitem és vedd el büszkeségem,
Többé már nincs rájuk szükségem.
Ez az ágy lett az én kőkápolnám,
A sötétség kerje, ahová ledobattam,
Hát vedd el életem, többé már nincs rá szükségem.