Mikor megjelensz, nem tudom, mit kellene mondanom,
Az elmémben gondolatok versengenek, melyeket kitörölni, nem lehet,
Például mi lenne, ha volna egy saját házunk?
A te orrodat örökölné-e, ha lenne egy kislányunk?
Ez a belső hang nem hagy békén..
[Kórus]
Mert azon gondolkodom, mi lenne, ha még mindig tartana?
Beleadtunk-e mindent, amit csak lehetett?
Vagy a dühünk elvette a legjobb részünket?
Vajon ha egy jobb ember lettem volna,
Velem lennél még ma?
Mert bár kimondtuk, hogy vége
Még mindig azon pörgök, hogy te lehettél volna az igazi
Igazi, Igazi, Igazi
Mikor jössz, mindig megkérded, hogy vagyok
Azt mondom, amit egy férfi mondhat, hogy boldognak tudhass
Tudom, hogy tudod, valami nem az igazi
Mert jobban ismersz engem, mint akárki
Az igazság az, hogy még sosem éreztem magam ilyen egyedül
[K]
Mert azon gondolkodom, mi lenne, ha még mindig tartana?
Beleadtunk-e mindent, amit csak lehetett?
Vagy a dühünk elvette a legjobb részünket?
Vajon ha egy jobb ember lettem volna,
Velem lennél még ma?
Mert bár kimondtuk, hogy vége
Még mindig azon pörgök, hogy te lehettél volna az igazi
Igazi, Igazi, Igazi
Amikor jössz, nem találom a szavakat
Csak kib@szottul hiányollak, ezen mi sem változtat
[K]
Mert azon gondolkodom, mi lenne, ha még mindig tartana?
Beleadtunk-e mindent, amit csak lehetett?
Vagy a dühünk elvette a legjobb részünket?
Vajon ha egy jobb ember lettem volna,
Velem lennél még ma?
Mert bár kimondtuk, hogy vége
Még mindig azon pörgök, hogy te lehettél volna az igazi
Igazi, Igazi, Igazi