The Nights [Hungarian translation]

Egyszer régen, kiskorunkban,

Mikor minden árnyék szertefoszlott,

Az állatok belülről kijöttek játszani.

A félelmeinkkel szemtől szemben,

Megtanultuk a leckét, keresztül a könnyeinken.

Emlékeket őrzünk, melyekről tudtuk, sosem tűnnek el.

Egy napon, apám azt mondta:

"Fiam, ne hagyd, hogy ez elvesszen!"

A karjaiba fogott, hallottam a szavait:

"Mikor idősebb leszel,

A vad életben a fiatalabb korra vágynál,

Gondolj rám, ha valaha félnél."

Azt mondta: "Egy napon, majd magad mögött hagyod ezt a világot,

Szóval olyan életet élj, amire majd mindig emlékezhetsz"

Az apám azt mondta nekem, mikor még csak kisgyerek voltam,

Ezek az éjszakák sosem érnek véget.

Az édesapám azt mondta nekem...

Ha a viharfelhőkből zuhogni kezd az eső,

Gyújts olyan tüzet, melyet nem tudnak kioltani.

Vésd a neved a ragyogó csillagokba.

Azt mondta, menj, kalandozz, messze túl a parton,

Ne parazold el ezt az életet.

Mindig hazavezetlek majd, bárhol is vagy.

Egy napon, apám azt mondta:

"Fiam, ne hagyd, hogy ez elvesszen!"

Mikor még csak kisgyerek voltam, hallottam a szavait:

"Mikor idősebb leszel,

A vad életben a fiatalabb korra vágynál,

Gondolj rám, ha valaha félelnél."

Azt mondta: "Egy napon, majd magad mögött hagyod ezt a világot,

Szóval olyan életet élj, amire majd mindig emlékezhetsz"

Az apám azt mondta nekem, mikor még csak kisgyerek voltam,

Ezek az éjszakák sosem érnek véget.

Az édesapám azt mondta nekem...

Ezek az éjszakák, melyek sosem érnek véget

Az apám azt mondta nekem...