A nappal a feleség, aki elől elszökök
Az egyetlen, akihez jónak kellene lennem
Habár a társak és családtagok is megjósolták
Hogy mindig az éjszakában mélyedek el
Anyám mindig figyelmeztetett
Hogy éjszakai lélek vagyok
Amellett, hogy szimplán különös
Ivadéka vagyok az elme néhány betegségének
Mert az éjszaka, engem hív
Engem hív
Engem hív
Engem hív
A bársony ruhájában lebeg
És maga felé húz a sötétben
Míg a többiek pihennek
Míg a többiek pihennek
Míg a többiek pihennek
Vigyázd a hívást, eljött az idő
Számotokra, éjszaka gyermekei
Gyűljetek körbe, mint szopós kutyák
Anya eljött, ő az éjszaka
Gyere velem, a másik oldalra
Tett a fekete ruhás lányt a menyasszonyoddá
Mert az éjszaka, engem hív
Engem hív
Engem hív
Engem hív
A bársony ruhájában lebeg
És maga felé húz a sötétben
Míg a többiek pihennek
Míg a többiek pihennek
Míg a többiek pihennek
Olyan különösnek tűnik számomra
Hogy a csendes, magányos utcái
És amik a titokzatosságába vannak kárpitozva
Ennyire édesek és megnyugtatóak tudnak lenni
Mert az éjszaka, engem hív
Engem hív
Engem hív
Engem hív
A bársony ruhájában lebeg
És maga felé húz a sötétben
Míg a többiek pihennek
Míg a többiek pihennek
Míg a többiek pihennek