Múlik az idő
És minden egyes könnycsepp
Amit ejtettem, rég felszáradt már
És furcsa létjogosultságot nyernek
A magányos éjszakák
Évek telnek és múlnak
Pont mint abban a régi dalban:
A fájdalmat pedig meggyógyítja az idő
Nem tart örökké
De egy jóbarát
Bolond módon megemlíti a neved
Vakító napok, részeg éjszakák
Az ember mosolyog, és azt mondja semmi baj
De hideg, hideg eső ered el
Mikor hallom a neved
Kérlek bocsáss meg
Ha feléd vállat vontam
Mikor a barátaimat szórakoztattam
Ahogy öregszem
Nem hogy hidegebb minden, mint régen
Olyan ügyes lettem a rejtőzködésben
De amit érzek, őszintén mondom
Még mindig ugyanaz,
Mikor hallom a neved