The Longest Journey [Heathen Throne Part II] [Hungarian translation]

Eljött volna a bukásom?

Gondterhelt napjaim elérkeztek volna

e Tuonela kunyhókban,

a Holtak Földjének lakóhelyeiben?

(Kalevala)

Messze a Sötét Patakon túl,

pogány lelkek barangolnak a hideg földeken,

vadul és szabadon

Várj a jelre; egy vérvörös égre,

És aztán a Sötét Patakon túl fogunk barangolni

A halandók ösvénye oly' szűk és brutális

Mind közül csak a legbátrabbak

bukkannak rá az igaz vitézségre

Azon emberek rothadó lelkei, akik hamis ómenekben hisznek,

Bele fognak fulladni a patakba

A saját hamis hitükkel együtt

Oly' sokáig utazott ő,

Kereste a földet,

ahol hősök barangolnak

A fény utolsó sugara a horizonton,

Egy szellő a túloldalról,

Mielőtt meghal

Szétválasztó kőfalak, az Örök Pogány Trón

A csillagok hideg fénye alatt

A legtisztább látványként sejlik fel

Állandó nyomorúságokon keresztül, az enyhülés felé,

Mikor közel kerül egy perzselő csillag,

Akkor gyere tovább, már majdnem itt vagy

Messze a Sötét Patakon túl újra találkozni fogunk

A vadonon keresztül,

és otthon leszünk

Gyűjtsd össze minden erőd, ne félj

Messze a Sötét Patakon túl újra találkozni fogunk

Mind közül a leghosszabb utat

Teljesen egyedül kell megtenni

Egy láng eléri a csillagokat az égbolton,

Keresztülvezeti a keresőket az éjszakán