Fiatalkoromban az élet csodásnak tűnt,
Egy csoda, gyönyörűséges volt, varázslatos
És a fákon a madarak, hát igen, oly boldogan énekeltek,
Örömmel, játékosan, rám figyelve.
De aztán elküldtek megtanulni miként legyek érzékeny, ésszerű, felelősségteljes, gyakorlatias.
És megmutattak egy világot ahol bizalomra méltó lehettem volna,
Klinikailag, intellektuálisan, cinikusan.
Vannak idők mikor már mindenki alszik.
A kérdések túl mélyen vágtáznak
Egy hétköznapi ember számára.
Ha megkérlek, elmondanád nekem mit tanultunk?
Tudom, hogy képtelenségnek tűnik
De kérlek, mond meg ki vagyok valójában.
Már most szólok, vigyázz mit mondasz
radikálisnak, liberálisnak, elvakultnak, bűnözőnek neveznek majd.
Aláírnád a neved alatt, hogy érezhessük
elfogadható, tiszteletreméltó, partiképes, zöldség vagy.
Éjszaka, mikor már mindenki alszik,
A kérdések oly mélyen csörtetnek
Egy átlagember ember számára
Ha megkérlek, elmondanád nekem mit tanultunk?
Tudom, hogy képtelenségnek tűnik
De kérlek, mond meg ki vagyok valójában.