Mint egy fel nem hangzott dallam,
Úgy vár az igazság arra, hogy rátalálj.
Ez nem a pusztulás, hanem a gyógyulás.
Egy világos emlékeztető arról, hogy kezdődött.
Az emlékeid mélyen őrzöd.
Hiábavaló, ha görcsösen küzdesz, hogy megtaláld.
Hallottad, hogy szólít, mikor meghátráltál.
A béke hangja a csönd mélyéről.
És egy örökkévalóságnak tűnt,
Amíg vártál, remélve, hogy újra szól hozzád.
Az árnyék pedig benyújtotta a számlát.
Akkor még a félelmeid vakságban tarthattak,
Nem néztél szembe velük, úgy védted magad.
Amikor azt hiszed, hogy már minden elveszett,
Figyelj csak rám! (nincs minden elveszve)
Soha többé nem kell megtörtnek érezned magad.
Van, amikor a sötétség vezethet el a fényhez.
Egy megbocsájthatatlan tragédia.
A választ nem ott található, ahol hiszed.
Készülj fel a megmérettetésre,
Arra, hogy úgy tűnik, a világod újra megremeg.
Ne félj, nézz szembe vele!
Te vagy az egyetlen, aki ezt átírhatja.
Ne hagyd, hogy a remény csupán egy emlékké váljon!
Engedd, hogy az árnyék átitassa az elméd,
És ismerd fel a gondolatokat, amiket mélyen elrejtettél,
Hogy az ajtó újra nyitva állhasson.
A legsötétebb emlékeidben
Nyugszik a válasz, ha rá mersz találni.
Ne hagyd, hogy a remény csupán egy emlékké váljon!
Amikor azt hiszed, hogy már minden elveszett,
Figyelj csak rám! (nincs minden elveszve)
Soha többé nem kell megtörtnek érezned magad.
Van, amikor a sötétség vezethet el a fényhez.
Megbetegítő, elgyengítő
Ne engedd, hogy egy másik nyomorult pária eméssze el a lelkedet!
Egyenesítsd ki a gerinced!
Kell hozzá egy belső sötétség, hogy lángra lobbanthasd a benned parázsló tüzet.
Lobbantsd lángra magadban a tüzet!
Amikor azt hiszed, hogy már minden elveszett,
Figyelj csak rám! (nincs minden elveszve)
Soha többé nem kell megtörtnek érezned magad.
Van, amikor a sötétség vezethet el a fényhez.
Ne vedd ezt semmibe, figyelj csak rám! (nincs minden elveszve)
Soha többé nem kell megtörtnek érezned magad.
Van, amikor a sötétség vezethet el a fényhez.