Mint egy el nem énekelt melódia
Az igazság ott vár rád hogy megtaláld
Ez nem ártalmas, csak ellenszer
Egy tiszta emlékeztetője annak hogyan kezdődött
Mélyen az emlékezeteden belül
Fordulj el amíg küszködsz a kereséssel
Hallod a hívást amikor elsétálsz
A nyugalom hangja a csendből
Egy örökkévalóságnak tűnik
Vársz, reméled hogy újra szólít majd
Hallod az árnyék leszámolását
Aztán úgy tűnik mintha megvakítanának a félelmeid
Megtartottad a védelmet míg elsétáltál
Mikor úgy érzed mindenki elhagyott
Hallgass meg (nem hagytak el mind)
Soha nem kell összetörve érezned magad
Néha a sötétség mutatja meg a fényt
Egy megbocsájthatatlan tragédia
A válasz nem ott van ahol gondoltad
Készítsd fel magad a leszámolásra
Arra mikor úgy tűnik hogy a világod felmorzsol
Ne félj, ne fordulj el
Te vagy az egyetlen aki újradefiniálhatja
Ne hagyd hogy a remény emlékké váljon
Engedd hogy az árnyék átitassa az elméd és
Felfedje a gondolatokat amiket elrejtettél
Így ez az ajtó újra nyitva lehet
A legsötétebb emlékeidben
A hazugság a válasz ha mered megtalálni
Ne hagyd hogy a remény emlékké váljon
Mikor úgy érzed mindenki elhagyott
Hallgass meg (nem hagytak el mind)
Soha nem kell összetörve érezned magad
Néha a sötétség mutatja meg a fényt
Visszataszító, gyengülő
Ne hagyd hogy egy másik sötét pária elpusztítsa a lelked
Meg kell erősödnöd, keményedned
Ezt teszi a belső sötétség feléleszti a tüzet ami benned ég
Lángra lobbantja a tüzet benned
Mikor úgy érzed mindenki elhagyott
Hallgass meg (nem hagytak el mind)
Soha nem kell összetörve érezned magad
Néha a sötétség mutatja meg a fényt
Ne fogadd el, hallgass meg (nem hagytak el mind)
Soha nem kell összetörve érezned magad
Néha a sötétség
Mutatja meg a fényt