Szikrázó gyász,
A saját ereimben.
Több egy suttogásnál,
Szívemnek egy hirtelen dobbanása
És tudom, tudom, hogy látnom kell, ahogy elmúlik
Csak túléljem ezt a napot
Add fel, bármi lehettél volna
Feladom, és elvesztem önmagam, de nem ma
Ez túl sok bűn, hogy megfizesd
Undorodva a napfénytől
Azt mered mondani, hogy szeretsz
Pedig lefogtál és kiáltottad, hogy a halálomat kívánod
Édesem, te tudod, tudod, hogy én sosem bántottalak így
Csak túl szép vagy a fájdalmadban
Feladom, és bármi lehettem volna
A saját utamat fogom járni
Értelmetlen gyűlöleted…gyűlöleted…gyűlöleted…gyűlöleted nélkül
Szóval fuss, fuss, fuss, fuss
És utálj, ha ez jó érzés
Nem hallom többé a kiáltásod
Hazudtál nekem
De már idősebb lettem
És már nem vagyok eladó, bébi
A válaszomat követelve
Ne fenyegess, hogy rám töröd az ajtót
Megtaláltam az utamat
És soha többé nem fogsz bántani