Láttam az égen a fényt, az elhalványulót
A szél pedig egy sóhajt hozott,
Miközben elesett testvéreimet befedik a hópelyhek,
Végső búcsút veszek.
Most leszáll az éj,
Így ér véget e nap.
Az út most hívogat
És el kell indulnom
Túl dombon és fák alatt,
Földeken át, hova soha nem sütött a nap
Ezüst csermelyek mentén, mik a tengerig futnak.
Felhők és a csillagok alatt,
Hó fölött, egy téli reggelen
Végre a haza vezető úton indulok
Hogy aztán merre visz az út
Nem tudhatom.
Mind eljöttünk idáig,
De most eljött a nap
És én búcsúzom.
Számos helyen megfordultam,
Számos bút megtapasztaltam,
De nem szánom,
S nem felejtem,
Azokat, kik utamon velem tartottak.
Most leszáll az éj,
Így ér véget e nap.
Az út most hívogat
És el kell indulnom
Túl dombon és fák alatt,
Földeken át, hova soha nem sütött a nap
Ezüst csermelyek mentén, mik a tengerig futnak.
Áldásotokkal indulok
Hogy a haza vezető úton indulhassak
Hogy aztán merre visz az út
Nem tudhatom.
Együtt jöttünk idáig,
De most eljött a nap
És én búcsúzom.
Mindnyájatoktól boldog búcsút veszek.