Értem, hogy durvák az évek,
És megvágnak téged, mint az apró üvegszilánkok,
És ezt már túl soknak érzed,
És nem tudod, meddig bírod még,
De tudod, mindenki próbál átsiklani rajta,
Megtalálni a módját, hogy a fájdalom eltűnjön,
De tudod, mindenki próbál átsiklani rajta,
Mint ahogy te próbálsz a víz alatt sikoltani.
De én nem fogom hagyni, hogy belevágj a nagy menekülésbe,
Nem fogom végignézni, ahogy elhúzol erről a helyről,
Nem foglak elveszíteni,
Mert egy napon majd
A szenvedély és a fájdalom fog életben tartani téged,
Ezek fognak egy nap majd életben tartani téged.
Olyan érzés, mintha közvetlen az arcod előtt integetnék,
És te nem hátrálnál meg vagy éreznél bármit is,
És visszavonulsz csendes kis sarkodba,
Mintha úgy döntöttél volna, hogy a harc véget ért számodra.
De tudod, mindenki próbál átsiklani rajta,
Megtalálni a módját, hogy a fájdalom eltűnjön,
De tudod, mindenki próbál átsiklani rajta,
Mindenkinek szüksége van padlóra, amire ráeshet.
De én nem fogom hagyni, hogy belevágj a nagy menekülésbe,
Nem fogom végignézni, ahogy elhúzol erről a helyről,
Nem foglak elveszíteni,
Mert egy napon majd
A szenvedély és a fájdalom fog életben tartani téged,
Ezek fognak egy nap majd életben tartani téged.
Ó, rettegsz a sötétben, de akkor nem fogsz, ha velem jössz,
És nekem nem kell tabletta, hogy tudjam,
És én már megírtam a könyvet,
De életem fejezete hamarosan elkészül.
Én vagyok a nagy menekülés királya,
Nem fogod végignézni, ahogy elhúzok erről a helyről,
Nem fogsz elveszíteni,
Mert egy napon majd
A szenvedély és a fájdalom fog életben tartani minket,
Igen, a szenvedély és a fájdalom
Fog egy napon életben tartani minket.