A Tanár meglátogatja az Apát, meglepő újságokat mesélve a fiáról.
Tanár -
Örülök, hogy tudott velem találkozni
A fia miatt vagyok itt
Sose láttam még ilyen elmét, mint ő
Különösen ilyen fiatalon
Ővé a számok adománya
Ilyen sose volt még előtte
Egyedülálló zseni
Akit nem szabad figyelmen kívül hagyni
Apa -
Maga biztos téved
Ő haszontalan és gyenge
Én zseni jelét nem láttam
A fiú beszélni is alig tud
Csak itt ül, élettelenül
Órákon keresztül
Nincs kifejezés az arcán
A szemei a semmibe merednek
Tanár -
Hogy lehet ilyen szívtelen!
Biztos sokkal több van, amit mi tehetnénk
Apa -
Ki maga, hogy ítélkezik felettem?
Még csak nem is tudja, min mentünk mi keresztül!
Tanár -
Csak szenteljen neki több figyelmet,
Meglátja majd, több van benne, mint amit a szemeiben lát
Apa -
Legyen! Próbálok segíteni a gyermeknek
Ajánlom, hogy ne csak az időm vesztegessem!