Nap nap után
a domb tetején
maga faragta sípot fúj egy furcsa legény,
Madarak gyűlnek hozzá,
olyan búsan szól a dal.
A bánatáról nem szól,
csak a zenéjével vall.
Míg a nap legördül,
és a föld ki nem hűl,
ő a dús fűben ül.
Emlékszik még,
hogy volt egy leány,
korábban ketten sétáltak a domb oldalán.
Aztán a lány megunta,
hogy a fiú egy szót sem szól.
Feltett ezer kérdést,
ám ő soha nem válaszol,
csak a dús fűben ül,
körbe néz tétlenül
így az érzés kihűlt.
Madarak gyűlnek hozzá,
olyan búsan szól a dal.
A bánatáról nem szól,
csak a zenéjével vall.
Míg a nap legördül,
és a föld ki nem hűl,
ő a dús fűben ül.
Óh, óh,
körbe, körbe, körbe
Aztán a lány megunta,
hogy a fiú egy szót sem szól.
Feltett ezer kérdést,
ám ő soha nem válaszol,
csak a dús fűben ül,
körbe néz tétlenül
így az érzés kihűlt.
Óh, óh,
körbe, körbe, körbe