The Flood [Hungarian translation]

Az öröklét határán álltunk,

Valami kezdetére vártunk,

Világba szerelmet kiáltva.

Régen, barlanglakóként,

Bámultuk a Holdat és sok csillagot,

Már megbocsájtjuk.

[refrén A]

Együtt leszünk a fényekkel s Veled,

A Hűség és a Védelem vagyunk,

A mennydörgés is megfordulva fut,

Tépjük fel a Földnek köpenyét.

Tudod, hogy élünk,

Szerelembe fúlt szemekben élünk,

Szerelembe fúlt szemeken át,

Őrizzük álmod éjszakák során.

[refrén B]

Bár minket senki meg nem ért,

Bent fogtuk az áradást,

Tanultunk esőben táncolást.

Viseltük azt, mi minket ért,

Bár mondták, ez mind mit sem ér.

Szívünk fájt, de mégsem szólhattunk,

Mert "vigyázz a szádra, mert ha nem,

hát tűnnöd kell innen azonnal el!".

Jövünk most hát, mint sötét csillag,

Körül sok démon, de mi nem ők vagyunk.

Agyuk csökött és markuk tép,

Bármit próbálnak, mindennek ma vége.

Végre áttörés,

Hol nem volt semmi rés,

Hol nem volt semmi út,

Most minden révbe jut.

[refrén C]

Bár minket senki meg nem ért,

Bent fogtuk az áradást,

Tanultunk esőben táncolást.

Óriás volt a túlerő,

De most már elnémultak ők.

[refrén B]

[refrén A]

[refrén C]