Az összetört embereket újrahasznosítják
És remélem majd engem is
Néha kilökődünk a pályáinkról
Amiről azt gondoltam, az utam hazafelé
Nem az a hely volt, amit ismerek
Én nem félek a változástól
Biztos vagyok benne, hogy semmi sem biztos
Amit birtokolunk a börtönünkké válik
A javaim eltűnnek
Vissza oda, ahonnan származtak
Felelősség, nincs kit felelőssé tenni
Olyan természetesen, mint a hulló eső
Itt jön az ár megint.
Nézd a sziklát, amibe kapaszkodsz
Meg fog ez menteni téged?
Amikor a világ elkezd széthullani
Miért érzed úgy, hogy ki kell tartanod?
Képzeld el, ha elengednéd
Felelősség, nincs kit felelőssé tenni
Olyan természetesen, mint a hulló eső
Itt jön az ár megint.
Mosd el a súlyt, ami lehúz téged,
Lovagold meg a hullámokat, amelyek megszabadítanak a kételyektől
Ne bízz a szemeidben (mosd el...)
Könnyű hinni nekik
Ismerd fel a szíveddel, hogy (a súlyt, ami lehúz téged)
Képes vagy elhagyni a börtönödet
Ne bízz az eszedben (lovagold meg a hullámokat...)
Az nem mindig figyel
Kapcsold fel a fényeket (amelyek megszabadítanak a kételyektől)
És érezd az ősi ritmust
Ne bízz a szemeidben (Felelősség, nincs kit felelőssé tenni)
Könnyű hinni nekik (Olyan természetesen, mint...)
Tudd a szívedben, hogy
Képes vagy elhagyni a börtönödet (Eső, itt jön az ár megint)
Felelősség, nincs kit felelőssé tenni (la la)
Olyan természetesen, mint a hulló eső (la la)
Itt jön az ár megint (la la)