The Flood [Hungarian translation]

AZ ÁRVÍZ

Elromlott emberek újrahasznosítva lesznek

És remélem, hogy én is az leszek

Néha ledobnak minket ösvényünkről

Amire azt hittem, hogy utam haza

Az nem az a hely volt ahol én –

Nem, én nem félek a változástól

Biztos vagyok abban, hogy semmi sem biztos

Amit tulajdonolunk, az börtönünkké válik

Minden, ami ez enyém volt már eltűnt

Oda vissza ahonnan származott

Hibáztatni, senkit sem lehet hibáztatni

Mint amilyen természetesen az eső esik

Ismét eljön az árvíz

Nézd a sziklát, amibe kapaszkodsz

Meg fog menteni?

Mikor a talaj szétmállik

Miért érzed úgy, hogy kapaszkodnod kell

Képzeld azt, hogy elengeded

Hibáztatni, senkit sem lehet hibáztatni

Mint amilyen természetesen az eső esik

Ismét eljön az árvíz

Elmossa a súlyt, ami lehúz

Lovagold meg a hullámokat melyek feloldanak kétkedéseidből

Ne higgy szemeidnek (mosd el…)

Pedig könnyű hinni bennük

A szíveddel kell tudnod azt (a súly, ami lehúz)

Elhagyhatod börtönödet

Ne bízz az eszedben (lovagold meg a hullámokat…)

Mert az nem mindig engedelmeskedik

Kapcsold fel a fényt (mely felold a kétkedéseidből)

És érezd az ősi ritmust

Ne higgy szemeidnek (Hibáztatni, senkit sem lehet hibáztatni)

Pedig könnyű hinni bennük (természetes, mint a…)

A szíveddel tudd

Hogy elhagyhatod börtönödet (Eső, és jön az árvíz ismét)

Hibáztatni, senkit sem lehet hibáztatni (la, la)

Mint amilyen természetesen az eső esik (la, la)

Ismét eljön az árvíz (la, la)