Leléptem nyolckor a házból,hisz mindig így teszek
Biztos, hogy a vonatom az állomásról épp időben indult
A városba menet,a reggeli újságot is elolvastam,
A vezércikk után,biztosan ráncoltam a homlokomat.
Azt hiszem,negyed tíz után elrendeztem az asztalomat
Az elolvasandó leveleket, és az aláirandó papírok hegyeit
Fél egy felé biztosan ebédelni mentem,
A szokásos helyen a szokásos társaság
És még ezen felül biztos vagyok benne
Esett az eső mielőtt megjöttél.
Fél háromkor a hetedik szál cigire gyujthattam rá épp,
És még csak fel se tűnt akkor,hogy szomorú vagyok
Rágtam magam tovább a napi ügyeken át,
Anélkül, hogy tudtam volna róla, elrejtettem egy részemet.
Ötkor leléptem, ahogy kell,
Rutinszerűen így teszek, mióta kinőttem az iskolát
Megint a vonaton hazafelé,
Gondolom, elolvastam az esti lapot,
Igen, biztosan jó volt az életem a szokásos mederben, mielőtt megjöttél.
Kábé nyolc órakor nyitottam a kaput,
Útközben megálltam és vettem némi kínai kaját
Biztos vagyok benne vacsora közben néztem valamit a tévében,
Egy része sincs a Dallasnak,azt hiszem,amit ne láttam volna.
Negyed tizenegy körül feküdhettem le
Sok alvásra van szükségem, hát szeretek tízre ágyban lenni
Egy darabig még biztosan olvastam Marilyn French,új könyvét vagy valami hasonlót,
Fura, de segítség nélkül nem éreztem hogy élek, mielőtt megjöttél.
És a villanyt leoltva astíhattam is, és összegömbölyödtem egy újabb éjszakára,
És biztosan hallgattam, ahogy kopog a tetőn az eső, mielőtt megjöttél.