Elrejtettem őket a padló alá,
Ittlétük sebzetté tett engem,
És aznap oly zavartnak éreztem magam,
De ők most ott megnyugodhatnak,
Mert ők már nem mennek sehová
Levágott végtagokkal... vagy most őrültnek nevezel?
De itt vannak ezek a hangok a sötétben
A házamban, minden alkalommal, mikor lehunyom a szemeimet.
Az éjszaka közepén
Hallom sóhajukat,
Az éjszaka gyermekei kiáltanak,
Hallom sírásukat,
Még mindig dacolnak,
Állandóan úgy érzem, mintha zuhannék,
Most már ők mindannyian az én gyermekeim az éjszakában.
Koponyájuk oly picike,
Itt van mind a hét,
Istenre esküszöm, ők most halálosan csöndesek,
De még mindig itt vannak ezek a hangok a sötétben,
És egyre hangosabbak.
Az éjszaka közepén
Hallom sóhajukat,
Az éjszaka gyermekei kiáltanak,
Hallom sírásukat,
Még mindig dacolnak,
Állandóan úgy érzem, mintha zuhannék,
Most már ők mindannyian az én gyermekeim az éjszakában.
Most kicsi lábak koppannak ágyam végénél,
Elönt a bűntudat,
Úgy érzem, valaki a fejem fölé hajol,
Hét lélegzet, megfagyasztanak!
Az éjszaka közepén
Hallom sóhajukat,
Az éjszaka gyermekei kiáltanak,
Hallom sírásukat,
Még mindig dacolnak,
Állandóan úgy érzem, mintha zuhannék,
Most már ők mindannyian az én gyermekeim az éjszakában.
Az éjszaka közepén
Hallom sóhajukat,
Az éjszaka gyermekei kiáltanak,
Hallom sírásukat,
Még mindig dacolnak,
Állandóan úgy érzem, mintha zuhannék,
Most már ők mindannyian
Az én gyermekeim az éjszakában.