Savanyúakat kortyolunk az élet buja ajkaiból
És rázzuk, rázzuk, rázzuk a csípőket a kapcsolatokban
Kitapossuk ezt a katasztrófa várost
A szemeidet a napra tapasztod és azt mondod "Tudom hogy csak azért vakítasz, hogy visszatartsd azt amit a felhők rejtegetnek."
És talán egy kicsit túl korán kezdtünk el énekelni
Köveket dobálunk egy üveg holdra
Whoa oh, annyira szerencsétlenek és kápráztatóak vagyunk
Whoa oh, szerelmes dalok a nyíltan ravaszoknak,
whoa-oh
Tartjuk az ütemet a hólyagos lábaddal
Szavakat lövöldözünk az éneklő sokszavú poszátákra
Átaludtam a hétvégét
És a végtelenség szikláinak dallamaival való süllyedésről álmodtam
Képeslapokat kaptam a korábbi éneimtől "Hogy vagy mostanság" szöveggel
Talán egy kicsit túl korán mondtunk búcsút
(Kitapossuk ezt a katasztrófa várost)
Kifosztott ajkak, és csókolózó bankok ezalatt a hold alatt
Whoa oh, annyira szerencsétlenek és kápráztatóak vagyunk
Whoa oh, szerelmes dalok a nyíltan ravaszoknak,
Whoa oh, annyira szerencsétlenek és kápráztatóak vagyunk
Whoa oh, szerelmes dalok a nyíltan ravaszoknak,
Agyfagyás és édes lavina volt
Amikor a gyöngyök a kagylóinkban felkeltek táncolni
A rossz bölcső ringatónak hívsz
Fáradt ásítások a vadász füvén legelő őznek
Mi vagyunk az egyszer-már-volt férjek
Fiatal feleségek késeit élezzük
Várj két évet, majd hívj fel ha már jobban vagy
Vedd el a könnycseppemet, találd magad nedvesebbnek
Whoa oh, annyira szerencsétlenek és kápráztatóak vagyunk
Whoa oh, szerelmes dalok a nyíltan ravaszoknak,
Whoa oh, annyira szerencsétlenek és kápráztatóak vagyunk
Whoa oh, szerelmes dalok a nyíltan ravaszoknak,