Vigyázz, hová lépsz, mert leeshetsz,
Úgy viselkedsz, mint egy mindentudó,
Igen, én így szoktam, ilyen szoktam lenni, egy kicsit még mindig ilyen vagyok...
Azt hihetnéd, megtaláltad az egyetlent,
Míg szíved darabokra nem szakad,
Igen, éreztem már rosszul magam, ilyen szoktam lenni, még mindig érzem egy kicsit.
De én nem keresem a fálaszt,
Nem kutatom az igazságot,
Én csak beszélek egy hangszórón keresztül,
Mert ez minden, amit valaha megtanultam.
Használd az eszed és beszélj,
Mert ebben a világban csak ez maradt neked,
És mindannyian lezuhanunk a legmagasabb felhőkről a legmélyebb földre.
A magány a legrosszabb,
Mikor nincs senki, akit hívhatsz,
Valamiféle szomorúságot érzel, mikor rossz idők járnak, mikor egyre rosszabb idők járnak.
De én nem keresem a fálaszt,
Nem kutatom az igazságot,
Én csak beszélek egy hangszórón keresztül,
Mert ez minden, amit valaha megtanultam,
Mert ez minden, amit valaha is megtanultam.
Mi van veled, mi van veled, mi van veled,
Mi van veled, mi van veled, mi van veled,
Mi van veled, mi van veled?
Hát vigyázz, hová lépsz, mert leeshetsz,
Úgy viselkedsz, mint egy mindentudó,
Igen, én így szoktam, ilyen szoktam lenni, egy kicsit még mindig ilyen vagyok...