Nem tudom, hogy mondjam el néked
Hogy veled nem játszhatok már.
Nem tudom, hogy fogok anyámnak szót fogadni.
Nem lehetsz többé cimborám.
Alig hiszem el, miket hallok,
Hogy semmire sem viszed majd.
Egész nap dolgozom, ez elég is nekem
Míg te csak keresed a bajt.
És ha látlak, mikor sétálsz,
Mért nem pillantasz rám?
Lehet, hogy találtál másik jóbarátot,
Ahogy mondta is anyám.
Így megy ez, ó
Így is kell maradnia -
Így szólt anyám.
S így is van talán.
Láttam, tegnap épp a folyóparton álltál,
Nem volt könnyes két szemed?
A sok hal, mi mocskos vízen fekve szenved,
Okozta tán igézeted?
Láttam, tegnap csókoltál sok kis virágot.
De mind, mi él, el is veszik.
És ezért mondom én, hogy ugyan, mi sem számít!
De egyre hullnak könnyeid.
Nem tudom, mit is kéne szólnom,
Hisz téged úgysem érdekel.
Eljött az idő, hogy nézd és jól megnézd amit látsz.
De így maradnia mért kell?
Így megy ez, ó
Így is kell maradnia -
Így szólt anyám.
S így is van talán.