Még hallom a szíved
ahogyan nyöszörög, ahogyan visít
és miként a lelkem mélyen benned megfullad
Igen, már tudom, hogy mész
és azt is, hogy jól elrejtőztél
és hogy a háttérben már nyalogatod sebed
Gondoltam, hogy szeretsz,
keményen harcolván, de sose győzvén
Magam megsebesítvén, meggyalázván és elveszítvén
és szemem lehunyván
karom emelvén, felemelvén
csak hogy még utoljára veled legyek
Mert te vagy a testem,
te vagy a fényem
és te vagy a Világ,
ami a végén megtör engem
Minden, ami maradt, te vagy
az erőm végén
te vagy a nyomor is,
mi boldoggá tesz,
míg az Ördög nevet
Még táplálom a fénysugárt
mely a vénámban ég
és a bűn utolsó dalát énekli
egy üdvözletet küldök felfelé
Az igazság, az fáj
de a végén, már régen késő
Gondoltam, hogy szeretsz,
keményen harcolván, de sose győzvén
Magam megsebesítvén, meggyalázván és elveszítvén
és szemem lehunyván
karom emelvén, felemelvén
csak hogy még utoljára veled legyek
Mert te vagy a testem,
te vagy a fényem
és te vagy a Világ,
amit a végén megtör engem
Minden, ami maradt, te vagy
az erőm végén
te vagy a nyomor is,
mi boldoggá tesz,
míg az Ördög nevet
Mert te vagy a testem,
te vagy a fényem
és te vagy a Világ,
amit a végén megtör engem
Minden, ami maradt, te vagy
az erőm végén
te vagy a nyomor is,
mi boldoggá tesz,
míg az Ördög nevet
Mert te vagy a testem,
te vagy a fényem
és te vagy a Világ,
amit a végén megtör engem
Minden, ami maradt, te vagy
az erőm végén
te vagy a nyomor is,
mi boldoggá tesz,
míg az Ördög nevet