Vékony a palló, keskeny az út,
Izzad a jelen, véres a múlt.
Gyűlnek a kövek, épül a sánc,
Indul a haláltánc!
Bújik a gyáva a sorsa elől,
Lendül a kar, lesújt az ököl.
Lángol a föld, és megfagy az ég,
Vesszen az ellenség!
Ha nem fog a kard, és fényben ragyogsz,
Tudd, már az Úr mezején lovagolsz.
Eljön a hajnal az éjjel után,
S egy holló keringve száll.
Áldom az Istent, hogy itt lehetek,
Hogy egy lehetek közületek.
Rövid az élet, hosszú a sír,
A testünk feszülő íj.
Áldom az Istent, hogy itt lehetek,
Hogy egy lehetek közületek.
Rövid az élet, hosszú a sír,
A testünk feszülő íj.
A testünk feszülő íj.
Bújik a gyáva a sorsa elől,
Lendül a kar, lesújt az ököl.
Lángol a föld, és megfagy az ég,
Vesszen az ellenség!
Ha nem fog a kard, és fényben ragyogsz,
Tudd, már az Úr mezején lovagolsz.
Eljön a hajnal az éjjel után,
S egy holló keringve száll.
Áldom az Istent, hogy itt lehetek,
Hogy egy lehetek közületek.
Rövid az élet, hosszú a sír,
A testünk feszülő íj.
Áldom az Istent, hogy itt lehetek,
Hogy egy lehetek közületek.
Rövid az élet, hosszú a sír,
A testünk feszülő íj.
A testünk feszülő íj.
Áldom az Istent, hogy itt lehetek,
Hogy egy lehetek közületek.
Rövid az élet, hosszú a sír,
A testünk feszülő íj.
Áldom az Istent, hogy itt lehetek,
Hogy egy lehetek közületek.
Rövid az élet, hosszú a sír,
A testünk feszülő íj.
A testünk feszülő íj.
Áldom az Istent, hogy itt lehetek,
Hogy egy lehetek közületek.
Rövid az élet, hosszú a sír,
A testünk feszülő íj.
A testünk feszülő íj.