Az élet, mint egy hajó egy palackban,
Szállni akarsz, de nincs hozzá lég,
S napról napra nehezebb, üvöltenél,
De senki nem törődik veled,
Az üvegen át ugyanazokat látod,
Hallod a dob elfojtott hangját,
Ha életed hajó egy palackban,
Körülvesz a sodró magány.
Ne hagyj most el,
Maradj egy napot még
Velem!
Ha bús vagy, s nem tudja senki,
Ében rózsákat küldök Néked,
Ha szíved fagyos és éjsötét,
Ébenfekete rózsákat küldök.
Távol egymástól várunk egymásra,
S én sehová vezető úton vagyok,
A tükörben csókold magad értem,
S tűzz fekete rózsát hajadba.
Hited ne veszítsd!
Ossz meg még egy éjt
Velem!
Ha bús vagy, s nem tudja senki,
Ében rózsákat küldök Néked,
Ha szíved jég és éjsötét,
Éjfekete rózsákat küldök.
Tíz ében rózsát,
Tíz ében rózsát.
Az élet, mint egy hajó egy palackban,
Szállni akarsz, de nincs hozzá lég,
S napról napra nehezebb, sikítanál,
De senki nem törődik veled,
Ha bús vagy, s nem tudja senki,
Ében rózsákat küldök Néked,
Ha szíved fagyos és éjsötét,
Ébenfekete rózsákat küldök.
Tíz ében rózsát.