Kisfiú, hat éves
Egy kicsit hozzászokott a magányhoz
Újabb anya és apa
Újabb iskola, újabb ház, ami soha nem lesz az otthona
Amikor az emberek kérdezik tőle,mennyire szereti ezt a helyet
Felnéz és mondja mosollyal az arcán
Ez az ideiglenes otthonom, nem ide tartozom
Ablakok és szobák amiken keresztül haladok
Ez csak egy állomás az úton, ahova megyek
Nem félek, mert tudom
Ez az ideiglenes otthonom
Fiatal anya, a saját útján
Kis segítségre van szüksége, sehova nem tud menni
Munkát keres, kiutat
Mert egy rehabilitációs központ soha nem lesz otthon
Éjjel a kislányának suttogja
Egy nap megtaláljuk a helyünket a világban
Ez az ideiglenes otthonunk, nem ide tartozunk
Ablakok és szobák amiken keresztül haladunk
Ez csak egy állomás az úton, ahova megyünk
Nem félek, mert tudom
Ez az ideiglenes otthonom
Öregember, kórházi ágyon
A szoba tele az emberekkel akiket szeret
És suttogja
Ne sírjatok értem, egy nap látjuk egymást
Felnéz és mondja
Látom Isten arcát
Ez az ideiglenes otthonom, nem ide tartozom
Ablakok és szobák amiken keresztül haladok
Ez csak egy állomás az úton, ahova megyek
Nem félek, mert tudom
Ez az ideiglenes otthonom
Ez az ideiglenes otthonunk