egy kislány mondta ezt nekem
oly furcsák most a felnőttek
a nagymama minden este
a holtakért egy gyertyát gyújt
azokért kit elvett már a sors
egymástól elszakított
az anyák tenger könnyéért
ez mindig olyan szomorú
nagyapa, csak egyet mond
ők már a mennyben járnak ott
Isten mezején, angyalok között
figyelnek ók, onnét most ránk
mondd hogy nem igaz
nem igaz hogy véget ér
hogy nem látjuk többé
akiket szerettünk
földi útjuk véget ért
de van mennyország
ott várnak ők minket
s addig is vigyáznak ránk
persze hogy igaz kicsim
ők már ott várnak mireánk
a sok kis apró meggyötört lélek
jól érzi mind ott magát
minden tüske és véres seb
előre visz ezen az úton
hisz várnak ott minket
mind ott vannak hidd el
addig szétválasztva apa és fia
addig elszakítva anya és lánya
fájdalmas könnyek között
fájdalmas bánat fölött
de a lányka ezt nem ismeri
mondd
mondd hogy nem igaz
nem igaz hogy véget ér
hogy nem látjuk többé
akiket szerettünk
mondd hogy nem igaz
nem igaz hogy véget ér
hogy nem látjuk többé
kiket szeretünk
fordította Gaál György István