Telegraph Road [Hungarian translation]

Jó ideje már, hogy egy ember jött az ösvényen

Harminc mérföldet sétálva, egy hátára vetett zsákkal

Majd letette a terhét, ahol a legjobbnak gondolta

És otthont épített a vadonban

Felhúzott egy viskót és egy télikamrát

És fölszántotta a földet a hideg tó partján

Majd az ösvényen lefelé más utazók jöttek

És sosem mentek tovább, sosem mentek vissza

És jöttek a templomok, és jöttek az iskolák

És jöttek a jogászok, és jöttek a szabályok

És jöttek terheikkel a vonatok és a kamionok

És a poros, régi ösvényből Telegraph út lett

Aztán jöttek a bányák, és jött az érc

S ott voltak a nehéz idők, ott volt egy háború

A távíró a távoli világról dalolt,

A Telegraph út pedig oly méllyé és szélessé lett,

Akár egy hömpölygő folyó

A rádióm jelenti, hogy ma este fagyni fog

Míg az emberek a gyárakból hazafelé tartanak

Hat sávos forgalom

Három sáv lassan halad

Szerettem munkába menni, de bezárták

Jogom van a munkához, de munkát sehol sem találni

Igen, azt mondják meg kell fizetnünk, amivel tartozunk

Ugyanabból a magból kell majd aratnunk, amit elvetettünk

A madarak odafönn a vezetékeken és a távíró póznáin

Elrepülhetnek ebből az esőből, ebből a hidegből

S hallhatod, ahogy fennhangon saját távíró kódjaik zengik

Végig a Telegraph úton

Tudod, hogy korábban elfeledtem, de most újra emlékszem azokra az éjszakákra

Ó igen, az élet csupán egy, a fények között zajló versenyre tett fogadás volt,

A fejed a vállamon, s a kezed a hajamban

De most hűvösebb viselkedsz, mintha már nem érdekelne semmi…

De higgy bennem, kedvesem, én elviszlek innen,

Ki ebből a sötétségből, egyenest a fényre

El a lámpák alkotta folyókból és az esők folyamából,

S a dühből, ami itt ezeket utcákat uralja

Mert én az emlékek útján minden piros lámpán áthajtottam már,

Láttam, hogy a kétségbeesés hogyan gerjeszt lángokat

És ezt nem akarom még egyszer látni

El az összes „Elnézést, zárva vagyunk” táblától,

Végig a Telegraph úton