Tears [Hungarian translation]

Este árnyékai egy vándor útján

Sors a megmondhatója, merre vezet téged a különös ösvény

Én egyedül jártam ezt az ösvényt minden nap

A csillagok és a fehér-ezüst Hold alatt

Egy dalt hallok és behunyom a szemem

Míg annak hangja átöleli szegény és bánatos elmém

Ígéretet teszel-e nékem ma este

Mert egy nap a csönd a te álmaidban fog szunnyadni

Oly soká vártam,

Hogy láthassam az arany-fényes Nap fényét

Nem érzek bánatot szívemben

Mert az élet könnyei már elmúltak

Szelek suttognak a szent erdőben

Táncolnak és énekelnek a vörös őszi levelekkel

Ezeket az emlékeket sose tudnám elfeledni

A felkelő nappal én itt leszek veled