Nem lehetek számodra több, mint a sötétség, melyet mind jól ismerünk
És már hozzászoktam ehhez a megbánáshoz
Egykor minden jó volt, a fellegekben jártunk
A hotelban vártam rád éjjelenként
Tudom, nem találtam meg az igazit, de mindig jól elvoltunk
Nem értem, miért nem tudok szabadulni ettől
Ez az én felelősségem, nem tartozol nekem semmivel
Csak annyival, hogy elmész, én ezt már nem bírom
Ő elsétál, a Nap lenyugszik
Tönkreteszi a napomat, de továbblépek
S miközben a szürke árnyékba veszel
A könnyeim maguktól felszáradnak
Nem értem, miért kéne idegesítenem valakit
Mikor annyi jó dolgot csinálhatnánk e helyett
Sosem jöhetett össze, falakba kellett ütköznünk
Úgyhogy ez egy elkerülhetetlen szakítás volt
Ha majd abba hagyom az utánad való epekedést, már látom magam előtt a jövőképemet
Nemsokára valakinek a másik csaja leszek
Nem csaphatom be magam még egyszer, inkább saját magam legjobb barátjának kellene lennem
Nem baszhatom el az életem a hülye pasikra
Ő elsétál, a Nap lenyugszik
Tönkreteszi a napomat, de továbblépek
S miközben a szürke árnyékba veszel
A könnyeim maguktól felszáradnak
Most már történelem vagyunk, az árnyékod betakar engem
Az ég odafenn lángokban áll
Ő elsétál, a Nap lenyugszik
Tönkreteszi a napomat, de továbblépek
S miközben a szürke árnyékba veszel
A könnyeim maguktól felszáradnak
Bárcsak ne mindig a megbánásokról és az érzelmi csődökről énekelnék
Mert miközben elcsattan köztünk a búcsúcsók, a Nap is lenyugszik
Most már történelem vagyunk, az árnyékod betakar engem
Az ég odafenn lángokban áll, amit csak a szerelmesek láthatnak
Ő elsétál, a Nap lenyugszik
Tönkreteszi a napomat, de továbblépek
S miközben a szürke árnyékba veszek
A könnyeim maguktól felszáradnak
Ő elsétál, a Nap lenyugszik
Tönkreteszi a napomat, de továbblépek
S miközben mély árnyékomba veszek
A könnyeim maguktól felszáradnak
Ő elsétál, a Nap lenyugszik
Tönkreteszi a napomat, de továbblépek
S miközben mély árnyékomba veszek
A könnyeim felszáradnak