Mennyire szeretném, ha meg tudnám adni a lelkemet;
Ledobni a ruhákat, amik már a bőrömmé váltak;
Meglátni a hazugot, ami a vágyaimban él.
Bárcsak választottam volna a sötétséget a hideg helyett.
Bárcsak hangosan kiordítottam volna magam,
Mintsem, hogy minden elveszítse az értelmét.
Most már rohanhatok messzire, vigaszt leljek a fájdalomban,
Minden élvezet ugyanolyan: csak távol tart a bajtól.
Elrejti az igazi arcomat, ahogy Dorian Gray.
Hallottam amit mondtak, de akarok semmi gondot.
Ez több, mint a szavak: ez csak könnyek és eső.
Mennyire szeretnék az elmém kapuin átjárni;
Tartsam az emlékeimet a tenyeremben,
Hogy segítsenek megérteni az eltelt éveket.
Mennyire szeretnék tudni választani a Menny és a Pokol között.
Bárcsak megmenthetném a lelkemet.
Olyan hideg vagyok a félelemtől.
Most már rohanhatok messzire, vigaszt leljek a fájdalomban,
Minden élvezet ugyanolyan: csak távol tart a bajtól.
Elrejti az igazi arcomat, ahogy Dorian Gray.
Hallottam amit mondtak, de akarok semmi gondot.
Messze-messze, vigaszt leljek a fájdalomban,
Minden élvezet ugyanolyan: csak távol tart a bajtól.
Ez több, mint a szavak: ez csak könnyek és eső.
Könnyek és eső.
Könnyek és eső.
Messze-messze, vigaszt leljek a fájdalomban,
Minden élvezet ugyanolyan: csak távol tart a bajtól.
Ez több, mint a szavak: ez csak könnyek és eső.