Hogy kívánhatnám, hogy bárcsak le tudnék mondani a lelkemről
Lehullatni a ruhákat, amik a bőrömmé váltak
Látni a hazugot, ahogy a szükségen belül elég
Hogy kívánhatnám, hogy bárcsak a sötétség ridegségét választanám
Hogy kívánhatnám, hogy bárcsak hangosan kiáltottam volna
Helyette nem találtam semmi értelmet.
Azt hiszem, itt az ideje, hogy fussak, messzire, nagyon messzire; kényelmet találva a fájdalomban
Minden öröm ugyanolyan; csak távol tart a bajtól
Elrejteni az igazi valóm, mint Dorian Gray
Hallottam, mit mondtak, de nem bajt keverni jöttem
Ez több, mint pusztán csak szavak: ez csak könnyek és eső.
Hogy kívánhatnám, hogy bárcsak át tudnék menni az elmém ajtajain
Szorosan a kezemben tartva az emékeket
Segíts megérteni az éveket
Hogy kívánhatnám, hogy bárcsak tudnék választani a Menny és Pokol között
Hogy kívánhatnám, hogy márcsak meg tudném menteni a lelkem
Annyira megfagytam a félelemtől
Azt hiszem, itt az ideje, hogyfussak, messzire, nagyon messzire; kényelmet találva a fájdalomban
Minden öröm ugyanolyan; csak távol tart a bajtól
Elrejteni az igazi valóm, mint Dorian Gray
Hallottam, mit mondtak, de nem bajt keverni jöttem
Ez több, mint pusztán csak szavak: ez csak könnyek és eső.
Könnyek és eső
Könnyek és eső
Messzire, nagyon messzire; kényelmet találva a fájdalomban
Minden öröm ugyanolyan; csak távol tart a bajtól
Ez több, mint pusztán csak szavak: ez csak könnyek és eső.