Szombatonként gyűlöllek,
amikor felkelek és nem vagy ott (az ágyban).
A hazugságaid íze, amit a számban hagytál.
Utálom a neved,
és ezt a szívet (is), amely engedelmeskedik neki.
Gyűlölöm a csendet, mely a hangod után jön,
a mosolyod, amely minden képen ott van, ahol én nem.
El akarlak felejteni,
meg akarlak csókolni.
Gyűlölet és szeretet,
(mindig) együtt járnak.
Egyforma a színük,
és mindkettőt érzem irántad.
És fogalmam sincs,
hogy látni foglak-e mégegyszer
olyan csábítónak mint tegnap,
mielőtt megtudtam...
Hogy egyedül hagynál,
ezzel a blues-zal, mely a fonogramból szól.
Órákat töltöttem azzal hogy az árnyékoddal, az árnyékoddal
táncoltam.
Egyedül hagytál,
ezzel a blues-zal, mely a fonogramból szól.
Végeztem a mosolygós napokkal, és a versekkel.
Mindenem ami maradt, az a fonogramom,
és ez minden(em).
Szombatonként gyűlöllek, amikor egyedül megy a bárba,
és miért nem hívtál fel, amikor ma
Karácsony napja van,
ízletes kínzás akar a tied lenni.
Azt mondják, gyűlölet és szeretet,
(mindig) együtt járnak.
Egyforma a színük,
és mindkettőt érzem irántad.
És fogalmam sincs,
hogy látni foglak-e mégegyszer
olyan csábítónak mint tegnap,
mielőtt megtudtam...
Hogy egyedül hagynál,
ezzel a blues-zal, mely a fonogramból szól.
Órákat töltöttem azzal hogy az árnyékoddal, az árnyékoddal
táncoltam.
Egyedül hagytál,
ezzel a blues-zal, mely a fonogramból szól.
Végeztem a mosolygós napokkal, és a versekkel.
Mindenem ami maradt, az a fonogramom,
és ez minden(em).