¡Te digo adiós! [Hungarian translation]

Lehet, hogy van valahol egy rejtett helyen a távolban

az élet és az íronia

Ahol a szeretet pihen amelyet, senki sem használ és egy történet

amelyről senki sem beszél

Szabad a mosoly egy csillagos estén ma

Ami jóvá tesz engem

És bármilyen boldogság nem szolgálja a fantáziát

Csak az idő a szeretet rendelkezik vele

Lebeg a szélben egy könnycsepp hogy vissza fog térni hozzád

És elköszönök! viszlát

Búcsúzok az emléktől amik a boldog éveket, tartották, bennem

Viszlát! szembenézek az élettel

mintha itt volnál

Talán egy napon az univerzum nyújt nekem egy meglepetést

És elvisz hozzád

A világ, amelyben ők élnek, és ahol nincs különbség bár én nem akarom látni

És megváltoztatom a világot és kíáltom a nevedet és várok évezredek óta ami megfojt egyre jobban

Úgy néz ki, hogy a fájdalom kínoz engem az, hogy a magány megfojt engem

Az illatod lassan, lassan elillan

Lebeg a szélben egy könnycsepp hogy vissza fog térni hozzád

És elköszönök! viszlát

Búcsúzok az emléktől amik a boldog napokat, tartották, bennem

Viszlát! csodálom azokat akik, soha meg nem bánják

A háborúkat elvesztették

Nekem békére van szükségem a szívemben

Tudom hogy nem tudok mindent megtenni

Mert nélküled az élet nem elég nekem

Ha volna előttem egy ajtó

És ha mernék átmenni rajta

Tudomásul veszem, hogy el fog tűnni, majd egyszer

Amíg vissza nem jössz

És elköszönök! viszlát

Te voltál maga a csoda!

Lejöttél a mennyországból hogy újra szeress engem

És az emlékek darabkái lehullanak kiszáradva az univerzumban

Az életre, ahogy most emlékezünk, egy nap veled elment