Tamirci çırağı [Hungarian translation]

Lázban ég a lelkem, csak úgy lángol

A remény lelkemnek kenyér, folyton remél, remél

A lány kezei hófehérek, körme lakkozott

De hát a fiú hová rejtse érdes tenyerét?

Javításra hozta autóját tegnap a műhelyünkbe

Amint megláttam, beleszerettem

A lábait hosszú szoknya fedte, a haja hullámos volt

A mester odakiáltott: "Fiam, fogd a szerszámokat!"

Egy regényben olvastam valamikor egy ehhez hasonlót

Por lepte, fényes borítású, drága könyv volt

Hogy s mint történt, a lány egy alkalommal beleszeretett

Az autószerelő segédjébe

A mesternek azt mondtam, hogy ma nem venném fel a munkaruhát

Ütött-kopott tükröm előtt megfésülködtem

Úgy volt, hogy ma jön az autójáért

És talán a regénybeli történetet is valóra váltja

Megállt az idő, megállt a világ, amikor belépett az ajtón

Megbabonázva néztem őt

Kinyitottam az autó ajtaját, hogy beszállhasson

Felvonta íves szemöldökét, és azt kérdezte: "Ki ez az ostoba?"

Fogta magát és elszáguldott, én a benzingőzbe fuldokoltam

A torkom elszorult, folytak a könnyeim, lassan felegyenesedtem

A mester a hátamra vágott és azt mondta: "Felejtsd el a regényeket

Te munkás vagy, munkás is maradj, vedd fel az overált..."