Oly' komor és tragikus történetet hordoz, mit soha nem volna szabad megismerni
A sötétségbe mely már lehullott, a gyűlöletbe mely már elburjánzott
Mint egy halva született gyermek, sodródik a csendes tengereken
A vér tengerein, amely összetöri minden álmát
Nincs várfal, ami megállíthatná szemei tombolását
Halál iránti hűsége, már ez irányítja életét
Nincs arany vagy ezüst, mi vigaszt nyújthatna számára
Már csak egyetlen dolog maradt benne, a bosszú utáni vágyakozása
Egy fény, oly' hideg és halovány, csendesen alszik teljesen egyedül
Egy élet, oly' agg és szürke, otthonától távol vándorol
Szörnyű sírással búcsúzott, hó hullik a gyászára
Cudar sikolyok kardja egyesítette
Miket követhetett el, hogy e rettenetes hangokat hallja
Vándorol emlékei romjai közt, örökké erre van kényszerülve
Örökké a halálhoz láncolva!
Várj rám a hegyekben, kísérts engem a szelekben
Várj rám ott, ahol semmi nem él meg
Amíg bosszúra nem lelek, addig etetem a kardomat
Amíg a szívem hideg, addig minden lélegzetem a tiéd