Álmaimban találkozunk majd, az éj leple alatt,
És megmártózunk a hajnali fényben, csak te meg én.
Mint egy valóra vált álomban, magammal viszlek, bármerre járok is,
Majd hazakísérlek.
Mondd, hogy te is akarod,
Mondd, hogy te is akarod,
Ha letérnék a helyes útról és elveszíteném önmagam,
Csak emlékeztess arra, mit jelentesz nekem.
Ha fognád a kezem és magaddal vinnél,
Mutatnék neked sok ezer csodát.
Elviszlek magammal,
Elviszlek magammal,
Ha az élet úgy szép, hogy ha fáj,
Nem érdekelne mi bánt.
És én mindenemet,
Neked adnám.
Ha az élet úgy szép, hogy ha fáj,
Nem érdekelne mi bánt.
És te mindenedet,
Nekem adnád.
Mondd, hogy te is akarod,
Elviszlek magammal,
Mondd, hogy te is akarod,
(Ha az élet úgy szép, hogy ha fáj, nem érdekelne mi bánt.)
Elviszlek magammal,
(Ha az élet úgy szép, hogy ha fáj, nem érdekelne mi bánt.)
Mondd, hogy te is akarod.