Take This Waltz [Hungarian translation]

Van Bécsben tíz leány,

egy váll, és ráborulva sóhajt a halál,

kitömött gerlékkel telt liget dermedten áll.

A hajnalból kis törmelék

a dér múzeumában látható,

egy termen ezer ablak ég,

ó, ó, ó, ó!

E dal csukott ajkadra való.

Ez a dal, ez a dal, ez a dal,

a halálra, konyakra és önmagára vall,

nedves uszályú tengeri hal.

Szeretlek, szeretlek, szeretlek,

pamlagba, holt könyvbe temetlek,

a zugoly poros bánatába,

a liliom sötét padlására,

a holdban lelünk nyoszolyára,

ez a tánc a teknősbéka álma,

jaj, jaj, jaj, jaj,

fogadd e dalt, törött derekú ez a dal.

Van Bécsben négy tükör,

hol ajkad s a visszhang egymásra tör,

hol zongorára írták a halált

és kékíti a kisfiúk haját,

a háztetőkön koldushad tolong,

a könnyeken friss koszorú borong,

ó, ó, ó, ó!

Fogadd e dalt, mely a karjaimba haló.

Mert téged imádlak, álmodlak árván,

a játszó kisfiúk padlásán,

Magyarország ódon fényére vágyva,

meleg délután lágy zsongására,

hó-bárány lépdel, hó-liliom rezdül

homlokod sima csöndjén keresztül,

jaj, jaj, jaj, jaj,

„örökre szeretlek”, enyém ez a dal.

Majd Bécsben táncolok veled, az lesz a jó,

szép maskara lesz rajtam,

álarcom nagy folyó,

partom jácintot ringató,

lábad között felejtem ajkam,

és lelkem fénykép-albumokban s liliomokban.

Lépteid sötét hullámaival,

mint hegedű és kripta, szerelmem, ó, szerelmem,

elhal e sok-szalagu dal.