Vidd el aggodalmas tekinteted
Egy közönséges ember vagyok
Ők nekem nem mondanak semmit
Ezért én kitalálom, amit csak tudok
Ez az a tűz, amely már leégett
Jobb kívül lenni az ajtómon
Én nem látom, de érzem azt
És segít melegen tartani engem
Ezért én,én nem bánom
Nem én, én nem bánom
Úgy tűnik, nagyon régóta várok
Még mindig nem tudom, hogy mire
Onnan nincs értelme menekülni
Többé már nem aggódom
Nem mehetek ki, hogy megtaláljalak
Én nem szeretnék oda kívülre menni
Ezek nem kapcsolhatják ki érzéseimet
Mint ahogyan ők lekapcsolják a fényt
És én, én nem bánom
Nem én, én nem bánom
Ó, én, én nem bánom
Nem én, én nem bánom
Tehát vigyél, vigyél haza engem
Mert én már nem emlékszem
Vigyél, vigyél haza engem
Mert én már nem emlékszem
Vigyél, vigyél haza engem
Mert én már nem emlékszem
Vigyél, vigyél haza engem, ó uram
Mert egész életemben rab voltam
És én akkor elmondhatom neked
Vidd el aggodalmas tekinteted, hétköznapi élet az enyém
Dolgozom ha nappal világos van
És amikor éjszaka van, alszom
Nincs messze tőlem a látóhatár
Én nem szeretnék egy sztár lenni
Azok nem hiszik, hogy őket hallgatom
Ó, de én tudom, hogy ők kicsodák
És én, én nem bánom
Nem én, én nem bánom
Ó, én, én nem bánom
Nem én, én nem bánom
Tehát vigyél, vigyél haza engem
Mert én már nem emlékszem
Vigyél, vigyél haza engem
Mert én már nem emlékszem
Vigyél, vigyél haza engem
Mert én már nem emlékszem
Vigyél, vigyél haza engem, ó uram
Mert egész életemben rab voltam
És én akkor elmondhatom neked
Mert én már nem emlékszem
Vigyél, vigyél haza engem