Az angyalok városa magányos éjjel
A gyertyafény tart életben
Mondd, hogy ő nem tud úgy szeretni téged ahogy én
Nézz a szemembe és mondd, hogy ez igaz
Azt kérdezem magamtól, szerelem ez egyáltalán
Mikor a legnagyobb szükségem van rád hagyod, hogy elbukjam
Mindig a színpadod mellett vagyok
Hagyom, hogy éld az életed, úgy teszek mintha rendben lennék
Rendben leszek
Szorosan megölellek, örökké így maradunk
Nem értem miért hagysz el
Nem értem miért nem tudok lélegezni nélküled
Kérlek ne, ne hagyj itt
Fogd meg a kezem, a könnyeim a mentségem
Nem értem miért ne vihetnél magaddal
Tehetsz úgy, mintha nem léteznék
De minden alkalommal az én arcomat látod, ha csókolsz
Remélem megsérülsz és leomlanak a falaid
Mikor meghallod a az örömöm hangját
Rendben leszek
Nem tarthatsz vissza, nem maradok örökké
Nem értem miért hagysz el
Nem értem miért nem tudok lélegezni nélküled
Kérlek ne, ne hagyj itt
Fogd meg a kezem, a könnyeim a mentségem
Nem értem miért ne vihetnél magaddal
Nézem, ahogy elmész
Elsétálsz ma este
És elengedlek utoljára
És a könnyeimen át búcsúzom el
Ezért belélegzem, belélegzem, belélegzem és kifújom.
Nem értem miért hagysz el
Nem értem miért nem tudok lélegezni nélküled
Kérlek ne, ne hagyj itt
Fogd meg a kezem, a könnyeim a mentségem
Nem értem miért ne vihetnél magaddal
Nem értem
Miért hagysz el
Nem értem miért nem tudok lélegezni nélküled
Kérlek ne, ne hagyj itt
fogd meg a kezem, a könnyeim a mentségem
Nem értem miért ne vihetnél magaddal